Érdekes az első lakberendezős megbízásom. Elvileg kis feladatnak tűnik egy egész lakás berendezéséhez képest, hogy mindössze egyetlen szobát kell nem is be-, hanem átrendezni, mégis azt mondom, hogy talán nehezebb, mint a nullából létrehozni valamit. A "megbízóm" egyébként régi jóbarátom, de ennek ellenére két külön világ vagyunk, ami eleve kihívást jelent, beleérezni a másik ízlésébe, olyat csinálni, ami nem nekem, hanem a lakóknak tetszik. "Megrendelő" mindent meg akar tartani, és a legtöbb dolgot nem is engedi elmozdítani a jelenlegi helyéről, valamint kiderült, hogy csak egy bizonyos irányban fekve tudnak elaludni, azon kívül a 24 négyzetméteres helyiségben legalább 4 funkciót kívánnak megvalósítani, új dolgokra nem szívesen adnak ki pénzt, viszont legyen tágasabb. Na, ez nem könnyű. De már így is van 3 különböző ötletem (persze, hiszen 3 azonosnak semmi értelme nem lenne), rajzolgatok, tologatok, méricskélek, és nagyon-nagyon lelkes vagyok.
Elmentünk tegnap a Praktikerbe feltérképezni a jelenlegi kínálatot, s ha már ott voltunk, vettünk egy lécet, hogy haladjunk végre a saját otthonunkkal is. A falra szánt képek ugyanis hónapok óta összetekercselve állnak a polcon, itt az ideje keretet csinálni nekik.
Dris végre rászánta magát, hogy kivizsgáltassa a pici szervezetét tetőtől-talpig. Hiába mondtam évekig, hogy szükséges lenne, mert kórosan sovány, nem hallgatott rám, most viszont rohamos fogyás indult el nála, ami azért ijesztő, mert rengeteget eszik, úgyhogy ma végre összeszedte magát, és elment az orvoshoz. Vérvétellel kellene kezdeni, éhgyomorra ment, de közölték vele, hogy másik nap próbálkozzon újra, már nincs labor fél 10-kor. Hm.
Olyan jó! Ma végre találkozom Riennel. Vége a vizsgáinak, amelyek miatt hanyagolt, úgyhogy ma egymásnak "esünk", mint két kiéhezett hiéna. Alig várom.