Világgá kiáltom, nem csak olyan eset van, hogy valaki beleolvas egy blogba, és amikor magára ismer, jól megsértődik, s mindenféle atrocitásoknak teszi ki a blog tulajdonosát, hanem fordított eset is előfordul. Lakberendezésügyi megbízó barátom megtalálta a róla szóló kritikát a webnaplómban, és nem esett nekem, sőt. Megbeszéltük a dolgot, kulturáltan, konstruktívan, önkritikával és humorral. A köztünk levő feszültség természetesnek is felfogható, hiszen mindketten kosok vagyunk, tök más korosztály, más világ, s épp egy olyan intim szférájába szólok bele, amilyen a lakása belső kialakítása. Naná, hogy nem minden mondatom legyezgeti a hiúságát. Amúgy meg majd' minden szabadidőmben az ő szobáját tervezgetem, töröm a fejem a megoldási lehetőségeken, úgyhogy...
Pár napja van egy bazi nagy tévénk. Év végéig több háztartási gépet illetve műszaki cikket is be kell szereznünk, mert a mostaniak csak kölcsönben vannak nálunk, s a gazdájuk szólt, hamarosan szüksége lesz rájuk. A tévé legalább már megvan, ez jó. Olyan nagy, hogy hirtelen megijedtem tőle, a korábbi szobakoncepcióval teljesen ellentétes, összenyomja a teret. Legalábbis elsőre így tűnt. Mára már megszoktam. Drissel agyalunk a további változtatásokról. Imádunk ezzel foglalkozni. És olyan jó, hogy végre nem dolgozik a hétvégéken. Csavarogtunk mindenfelé, és nagyon jó volt ismét együtt tölteni ezt a két napot, s csak azzal foglalkozni, amivel mi szeretnénk.