Kb. egy éve hallottam róla először, és most pár napja megint sok helyen találkozom a gyermek nemének megválasztási lehetőségét boncolgató témával. A szakértők, a médiában véleményt nyilvánítók elbeszélnek egymás mellett, miközben tényleg fontos kérdésről van szó. Arról, hogy eljutott-e oda a világunk, hogy már a gyerekünk sem jó úgy, ahogy van. alapvetően nyitottnak érzem magam a világ újdonságaira, de vannak bizonyos kérdések, amelyekben gyökeresen máshogy gondolkodom, mint az az oldal, ahova elvileg engem is sorolnának, akik feltétlenül sorolni akarnak valahova. Ez a téma, az abortusz és az eutanázia után már a harmadik a sorban, amivel nagyon nem tudok egyetérteni. Dr. Czeizel Endre, akinek egyébként nagy tisztelője vagyok, időnként úgy viselkedik, ami szerintem legkevésbé sem méltó hozzá, s a hírnevéhez. bizonyára érdekében áll nyomatni ezt a témát, mert ha esetleg még életében engedélyeznék nálunk a gyermekek nemének manipulációját, akkor az ő neve is más színnel lenne feltüntetve a történelemkönyvekben. De akárhogy is, nagyon rosszallóan csóválom a fejem. Csak néhány szempontot említek meg, miért nem tetszik nekem ez a lehetőség:
- Czeizel szerint fura, hogy egy fejlődő magzatot országunkban el szabad pusztítani, a nemét megválasztani viszont tilos. Ezzel annyiban értek egyet, hogy az abortusz szörnyű dolog, bár tisztában vagyok vele, hogy a tiltása sem ígér igazi megoldást, de ez más téma. Csakhogy az abortusz esetében a szülő (anya) eleve gyereket nem akar, többnyire szociális alapon, és nem nemi alapon válogat a lehetőségek között. Ez azért különbség. A leendő gyerekünk nemén finnyáskodni semmivel sem különb a rasszizmus bármelyik másik,  enyhébb vagy durvább formájától.
- Czeizel szerint más élmény egy lány gyermek, és más egy fiú gyermek nevelését átélni. Ez biztos így van, nem cáfolom. Csakhogy a gyerek nem élvezeti cikk, nem táska, amiből van már egy fehér, egy fekete, és jól jönne még egy zöld is... A gyermek nem a szülő vágyainak kielégítésére tervezett termék, hanem egy hús-vér ember, egy egyéniség, amit a természet olyannak hoz létre, amilyennek, és nem a gyereknek kell a szülő ízlésének megfelelnie, hanem a szülőnek kell szeretetével és gondoskodásával megteremtenie, hogy a természet adta lehetőségeivel a gyermeke élni tudjon, és kialakíthassa saját személyisége, egyénisége diktálta életét.
- Ami még aggaszt engem, az az, hogy még mindig sok család, főleg sok férfi gondolja, hogy a fiúgyermekek értékesebbek, az ő születésükre büszkébb lehet az ember, mint ha lánya érkezik. Félő, hogy egy ilyen társadalom, ha megválaszthatná (akárhanyadik, tökmindegy) gyermeke nemét, hamarosan a fiú gyermekekből sokkal több lenne, mint a lányokból. Most sem egyenlő számban születnek kisfiúk és kislányok, de a rendbe ilyen módon belezavarni szerintem nagyon veszélyes, a nemek manipulálásával felborulhat a társadalmi egyensúly.