Dris egyik barátja olyan mértékű exhibicionizmusban szenved, hogy képes volt bérelni egy minimál stílusban berendezett kéglit a Várban, és oda meginvitálni Drist, valamint megajándékozni őt egy új palm top-pal, mindössze azért, hogy bekerüljön a blogomba. Mit meg nem tesz az ember 15 perc hírnévért. Dris most állandóan a palmot nyomkodja, csupa doboz, nylon és kábel a szoba. Ez mind azt jelenti, hogy örül neki. Ami engem illet, a legkevésbé sem örülök, hogy közel 10 hónap dohányzásmentes időszak után újra füstölni kezdett. Elég nagy törés ez a lelkemben, évekig küzdöttünk a cigi ellen, és már azt hittem, vége van, megbirkóztunk a problémával. Mostantól viszont, ha ismét eljutunk egy majdnem egy éves szünetig, akkor sem lehetek biztos benne, hogy nem fog újra visszaesni.