A masszőröm bearanyozta a péntekemet. Megduplázta az időmet, és előkapott valami rúzs formájú kis bigyót, aminek mágnes van a végén. Azzal végigmasszírozta a hátamat, és az arcom legapróbb pontjait is. Hihetetlenül hangzik, de percek alatt elszállt minden feszültségem, és a duzzadt pattanások szinte teljesen eltűntek, egy pici, piros, lapos folt maradt csak belőlük. Néhány perc alatt. A legnagyobb hatást azonban a lelkemben érte el, a feszült nap után szinte repkedtem egész este.
Péntekről még annyit, hogy a munkahelyi folyosón rámköszönt egy kamionsofőr. Illetve egy kamionsofőr kinézetű srác... Béla. Nem volt könnyű felismerni, egy szakadt, kopott baseball sapka alatt göndör haj, és hatalmas szakáll takarta el helyes pofikáját. Egy világ dőlt össze bennem. Hogy lehet, hogy ennyire félreismeri valaki a másikat? Hogy lehet, hogy valaki, akinek hosszú ideig tökéletesen tetszik, néhány hónap múlva szembe jön az utcán, vagy a folyosón, és már nem értem, mi tudott tetszeni benne annak idején?