Áttörés a mai nap kicsiny lakásunk berendezését illetően. Eddig az volt a szisztémánk, hogy kevés pénzből (mivel nincs sok) is megvalósítsuk az elképzeléseinket. De mivel a legtöbb nekünk tetsző dolgot a magyar vásárlók nem igazán keresik, ezért vagy beszerezhetetlenek, vagy olyan sok pénzért lehet csak hozzájuk jutni, amennyit már nem ér meg, vagy amennyink nincs. Hozzáállásunk és hitünk töretlen volt, ezért aztán évekig befejezetlen állapotban volt a lakás. Na, én ezt a minap megelégeltem, és félve bár, de Dris elé tártam nézeteimet, amely szerint arra a pár száz évre, amíg nem gazdagszunk meg, igazán vehetnénk egy-két szükséges dolgot, aztán ha beüt a business, akkor lecseréljük őket. Csodák csodájára azt mondta, igazam van. És nem telt hetekbe, amíg a gondolatot tett követi, hanem szépen elmentünk az Ikeába, és az alap bevásárlást megejtettük. Csak 1-2 dolgot vásároltunk, de már ezzel is könnyebb lett a lelkem. Terveztünk, méricskéltünk, és mindenben egyetértettünk. Még akkor sem akadt ki, amikor szóbahoztam a fürdőszobai függönyt, mármint hogy elveink és a jóízlés ellenére be kell látnom, szükség lenne rá, ugyanis nem vagyunk képesek a cseppjeinket kádon belül tartani. Dris nem vonta fel a szemöldökét, nem kérdezte, hogy megbolondultam-e. Hanem azt mondta, gusztustalannak tartja ugyan, de próbáljuk meg, együtt tudunk-e élni vele. Na nem, odáig nem jutottunk, hogy meg is vegyük, mert ugye az ilyesmit tervezni kell, nem mindegy, milyen a karnis, hova kerül, és milyen hosszúságú, és a többi, és a többi. Új terveink minden helyiséget érintenek, izgatottan várom, mi lesz.