Édes kettesben mentünk masszázsra. Dris meg én. Vittünk ajándékot Erikának, a masszőznek, mert már annyi, de annyi kedves gesztusa volt felém.
Dris utána mesélte, hogy Erika agyba-főbe dícsért engem, áradozott, mennyire szeret, és olyan vagyok neki, mintha a lánya lennék, meg ilyenek. Alaposan meglepődtem. Nem is nagyon tudom hova tenni ezt most. Persze nagyon jól esik, és sosem csináltam titkot belőle, hogy én is nagyon szeretek hozzá járni, többször mondtam már, hogy ha nem is anyukámnak, de pszichológusomnak érzem Erikát, gyakran előfordul, hogy csak végighúzza a kezét a hátamon, megnyom 1-2 pontot, és ebből már tudja, épp milyen hetem volt, s mekkora viharok dúlnak bennem.