Három nap és három és fél óra késéssel megérkezett Anyu. Fájt a dereka, ez látszott is az arcán. Aztán egy kis beszélgetés kicsit feszültebb pillanatában, amikor Dris épp őt akarta egy konfliktusban menteni, Anyu félreértette, vagy nem tudom, lényeg, hogy pofon vágta Drist. Ilyenkor aztán úgy csinál, mintha csak az inge gallérját igazította volna meg, nem is érti, mi a bajunk a viselkedésével. Dris aztán finoman jelezte, amikor elindultunk volna kávézni, hogy ő ilyen későn már nem iszik. Értettem, mi a szitu, Anyámat kitereltem a lakásból, Drisnek pedig nem erőltettem, hogy tartson velünk. Általában jól esik, hogy önként mellettem van mindig, hogy ha Anyuval vagyok, mert tudja, hogy az engem lelkiekben megerősít. Most azonban itt volt az idő, hogy viszonozzam kedvességét, tehát hagytam inkább tévézni. Nagy nehezen kibírtam Anyut, végighallgattam a sztorijait, ha már végre sikerült összehoznunk a találkozót. Az évekkel ezelőtti helyzethez képest rendkívül türelmes vagyok, de azért egy idő után már betelik a pohár.
S ma rájöttem egy fontos dologra. Abból érzem legjobban, hogy Dris mennyire szeret engem, ahogy Anyuval viselkedik. Tudom, hogy még sosem látott ilyen borzalmas stílusú nőt életében, de nyugodtan és kedvesen tűr, s próbál minél többet tenni azért, hogy ha már ilyen anyukám van, a lehető legkevésbé legyen rossz a viszonyom vele. Én ezt az ő szüleivel kapcsolatban nem tudom mindig szem előtt tartani, pedig kellene. Anyukáméhoz képest apróságok idegesítenek náluk, és már azokat sem tudom higgadtan viselni.