Az Árpád hídnál akartam felszállni a metróra, előtte persze lyukasztani, de ahogy szét akartam választani a jegyeket a perforációnál, az egyik elszakadt. Bekopogtam a forgalmi ügyeletre, hogy bocsika, elszakítottam a jegyem, mi a teendő. Aszongya a BKV-s pasi, hogy keres celluxot, és megragasztjuk. Hát - mondtam -, szerintem nem fognak örülni az ellenőrök egy összecelluxozott jegynek. Erre a pasi megkérdezte, meddig megyek. Megmondtam, hogy a Nyugatiig. Flegmán legyint: "Odáig jó lesz a szakadt is." Mivel látta, hogy nem vagyok teljesen meggyőzve, hozzátette, hogy ha gond van, hívjuk fel őt. Ennyiben maradtunk, kezeltem a szakadt jegyet, aztán lemoziztam magamban, milyen lenne, ha megállítanának az ellenőrök, belekötnének a szakadásba, majd megkérném őket, hogy hívják fel azt a kopasz bajszost, aki az Árpád hídi megállónál dolgozik. Biztos egymás kezéből kapkodnák ki a telefont. Az ellenőrök persze nem jöttek, én pedig a felesleges aggodalom miatt csak a Lehel térnél vettem észre, hogy a világ legszebb fiúja áll mellettem.