A tréning második napja majdnem kiborító volt. Egy dologhoz biztosan ért az előadó hölgy, méghozzá ahhoz, hogy épp akkor mondjon valami érdekeset, valami elfogahatót, amikor már majdnem nekiesek, hogy szétverjem a fején a flip chartot. Természetesen csak képletesen. Tegnap délután elhúzódott a tréning, s egy idő után felálltam, és eljöttem. Igazából meg akartam lógni a "játék" elől, ami annyit jelentett, hogy egyesével kiállunk a csoport elé, és kitesszük magunkat az össznépi fikázásnak. Miután egy teljes napig nézegettem és hallgattam az előadó nőcit, nem volt kedvem hozzá, hogy ő mondja meg, hogyan kellene öltöznöm, s már előre tudtam, hogy előkerül majd az örök téma, amely szerint "egy kis sminkkel..." Pfffjjjj. Alapvetően nem értem, hogy ha a férfiak arcszőrzetét rejtőzködésként értelmezzük (amivel egyébként többnyire egyetértek), akkor a nők sminkje miért nem az. De mint később megtudtam, a tartósan vegetáriánusok annyira mániákusan naturrá válnak, hogy büdösek, koszosak, nem mosnak, nem mosakodnak, és nem epilálnak. Magam alá húztam a lábaimat, nehogy véletlenül rúgjak. Na, de túlságosan csapongok. Tegnap tehát meglógtam a csoportos kritizálás elől, erre ma reggel rögtön velem kezdtünk. Mondtam, hogy én önként lemondok erről a műsorszámról, de ahogy lenni szokott, ez csak olaj volt a tűzre. Azt rögtön kiszúrta a tréner, hogy idegen emberek viszonylag nagy létszámú csoportja előtt zavarban vagyok. Ezer jele van ennek, nem kell hozzá diploma, hogy megállapítsuk. De azt azért nem vártam, hogy emiatt olyan felületesen ítél meg, ahogy aztán tette. Simán besorolt a visszahúzódó, introvertált típusba, s fogpaszta-reklám mosollyal közölte, hogy semmi baj, az ilyen embernek kerülnie kell a szereplést (idáig egyet is értettem), viszont teljesen boldoggá teheti egy könyvtárosi, vagy egy olyan állás, ahol ül egy szobában, és számokat ad össze. Oh, ha tudná, mennyire domina tudok lenni a munkahelyemen, vagy akár a családban... Szóval rendszeresen bántó dolgokat mondott, nem csak nekem, másoknak is. A csoport egy része ebédszünetben le is lépett. Azt hiszem, ott telt be náluk a pohár, amikor másfél napos, felületes ismeretség után többüket mókusnak vagy csillagbogárnak szólította, az egyik lány oda is súgta, hogy a pasijával két hónap után érezték csak ilyen közelinek a viszonyukat.
Ami az asszertivitásomat illeti, nem hiszem, hogy fejlődtem volna. Nem volt azonban haszontalan a foglalkozás, a pszichoterápián felmerült témákat például beigazolódni láttam több esetben is, s azt hiszem, az emberismeretem is javult. Csak talán nem abból a szempontból, ahogy az oktató ezt gondolja.