Dris szülei az ingatlanpiac pangása ellenére két nap alatt eladták vidéki lakásukat. Hamarosan indulunk, hogy kipakoljunk belőle. Némiképp nosztalgiával vegyített romantikus érzés kerített hatalmába, hogy ha csak egy hétvégére is, de visszatérünk abba a városba, ahol szerelmünk hajnalán Drissel laktunk. Ott volt az első lakás, amiben családom nélkül, a párommal éltem. Az első önálló háztartás beindítása, az első önálló rezsifizetések, s akkor még azt hittem, nekem vidéken a helyem. Tegnap este a sötét szobában, már alváshoz készülődve végigbeszéltük, mi mindent csináltunk abban az időszakban, milyenek voltunk, min vitatkoztunk, milyen programokat szerveztünk, melyik cukrászda volt a törzshelyünk... felidéztünk minden szép emléket. Akkoriban hajnalban kellett kelnem, s órákat buszozni Budapestre. Dris minden reggel felkelt velem, eleinte a buszhoz is kikísért, aztán később már csak a reggeli teát szervirozta. Este elém jött a buszhoz, s hosszú sétánk során megbeszéltük a napunkat. Szinte minden nap tasakos tésztát ettünk, ma már rágondolni is rossz. Az első bérelt lakást majdnem felgyújtottam a második napon. Természetesen nem szándékosan, de eleinte annyira nem volt semmink, hogy a gyertyákat, amikkel romantikus hangulatot teremtettünk estére, a szőnyegre tudtuk csak letenni. Azért gondosan alájuk raktam egy papírt, hogyha a viasz kifolyna, azért mégse más szőnyegét tegyük tönkre. Naná, hogy amint nem figyeltem oda, kifolyt, olyannyira, hogy az A4-es lapon túlra is eljutott, s beleragadt a hosszú szálú szőnyegbe. Hajszárítóval olvasztottuk fel ismét, és wc papírral itattuk ki a szálak közül. S még egy dolog: az első együtt töltött születésnapom idején annyira csórók voltunk, hogy nem is számíthattam Dristől ajándékra. De ő kitalált egy jópofát: vett egy mignont, és a közepébe szúrt egy darab gyertyát. Egész nap dugdosta előlem, aztán este, a sötétben vette elő. Nagyon romantikus volt.