Menthetetlenül antiszociális vagyok. Ezt beismerem. Nem szabad emberek közé mennem, főleg nem egyedül és önszántamból. A mai nap után megfogadtam, elzárkózom a közeljövőben a konferenciákon, előadásokon való részvételtől, saját magam és felebarátaim érdekében. Mindenféle mássággal, furcsasággal kapcsolatban nyitottnak és toleránsnak érzem magam, s ha egyet nem is értek vele, elfogadom, csak a rosszindulatot, a kirekesztést, az ellenségeskedést nem bírom. Vagy én vagyok extra szerencsétlen, vagy tényleg ennyire sok a "hülye" ember. Nem tudom, de én állandóan olyanok közelébe kerülök, akik felbosszantanak. Biztos azt kellene éreznem, hogy velem van a baj, mert egyrészt én nem úgy gondolkodom, másrészt felbosszantom magam rajtuk. De szerintem nem velem van. Állítólag alapjában minden ember jó, de én ezt nem érzem (természetesen tisztelet a kivételnek). Azt hiszem, ez az alapvető problémám a világgal. Az különösen dühít, hogy a rosszidulatú, bunkó, primitív, kirekesztő gondolkodású embereket a társadalom a legkevésbé sem rekeszti ki, sőt, ők viszik legtöbbre. S ráadásul módjuk van terjeszteni az elveiket. Fenntartom, lehet, hogy csak én vagyok szerencsétlen, de ha visszagondolok, a tanáraim, a mindenkori kollegáim, és az utóbbi időkben gyakran látogatott konferenciák és előadások szónokai között is sokkal több volt az ilyen ember.
Mondom, a mai nap adta a koronát, amikor is egy borzalmas pacák nem bírta ki, hogy a szaktudását anélkül adja elő, hogy ki ne fejtené ostoba politikai nézeteit, és ne szidjon tulajdonképpen mindenkit, válogatás nélkül. Ő mindezt persze viccnek szánta, s ami azt illeti, nyilván azt tapasztalta eddigi előadásai során is, hogy ezt lehet, hiszen senki sem szól rá, sőt, a mai hallgatóság nagy része is harsányan kacagott az eszmefuttatásain. Amúgy is utálom, amikor egy felnőtteknek tartott előadáson az a stílus megy, hogy felállít valakit az előadó, és számonkér "Tessék, asszonyom, mondja el, milyen típusokat ismerünk?" Brrr.
Csak ízelítőül említem, hogy a villanyszámlás szerinte "alacsony, rút, púpos néni", az újságírók hülyék... stb. A múltkori asszertív kommunikációs tréning jutott eszembe, ahol az előadó nőci kijelentette, hogy a vegetáriánusok büdösek, koszosak, nem tisztálkodnak és nem mossák a ruháikat. És az a beszélgetős est is eszembe jutott, amelyet a melegfesztiválon hallgattam meg, s ahol a beszélgetés vezetőjének többször rá kellett szólnia emberekre, hogy ne beszéljenek lenézően semmilyen fajta szexuális orientációról se, hiszen nem ismerjük egymást, sosem lehet tudni, ki érintett az ügyben a jelenlevők közül. Hozzáteszem, hogy én a távollevőket is belevenném ebbe. Szóval ki nem állhatom, amikor valakinek annyi intelligenciája sincs, hogy vadidegen embereknek ne mondjon ilyen általánosító, lebarmoló dumákat. Mert sosem lehet tudni, kinek a kije villanyszámlás. Én rendszeresen érintve vagyok egyébként, vegetáriánus is vagyok, szexuális érdeklődésem sem szokványos, és még ráadásul újságírónak is érzem magam, szegről-végről. Ez mind az én hibám, kellett nekem nem olyannak születni, és nem olyanná válni, mint ez a pökhendi, lekezelő barom. Megváltásnak tűnt az ebédszünet, de amikor az ebédlőben megláttam az előadót, amint helyet keres, és az egyetlen szabad szék az enyémmel szemben állt, már tudtam, hogy lesz még rosszabb. Leült, és mivel nagyot is hall, meg amúgy sem érdekli más véleménye, megállás nélkül, 1 órán, és 3 fogáson keresztül lökte a baromságait. Sajnos ilyenkor olyan hülye szitu van, hogy nem lehet semmit csinálni, csak ülni, bólogatni, vagy nem bólogatni, és próbálni nem odafigyelni. A csúcspont a desszert alatt jött el, akkor már olyanra vetemedtem, amit szinte sosem szoktam. Elkezdte, hogy az AIDS megelőzésére szolgáló gyógyszert vagy oltást csak azoknak a buziknak (mert ő még ott tart, hogy az AIDS a melegek betegsége) adná, akik cserébe (!!!) nem vonulnak fel, megalázva a Hősök terén szoborként álló, a hazánkért sokat tett vezérek emlékét azzal, hogy elhaladnak arrafelé. Ekkor előkaptam a mobilomat, úgy csináltam, mintha fontos SMS-em jött volna, és egy "elnézést" kíséretében, otthagyva a sütit, elrohantam az asztaltól.