Lehet, hogy butaság, de egyes hírességek váratlan halála nagyon meg tud érinteni. Nem tudom, hogy összefüggés-e, vagy csak véletlen, de azok a művészek/ismert emberek, akik idő előtt mennek el, mindig a (számomra) legnagyobbak közül valók. Vagy én vonzódom a potenciálisan nehéz sorsúakhoz? 9 éves voltam, Forma-1 rajongó, és éppen Apukám tanyáján römiztünk, vagy mittomén, amikor bemondta a rádió: elhunyt Kesjár Csaba. Bezárkóztam a vécébe, és szabályosan rámtört a zokogás. Biztos ciki, de olyan emberek halála, akiket személyesen is ismerek, eddig még sosem váltott ki ilyet belőlem. Bár lehet, hogy egy hirtelen ránk törő zokogás nem is olyan mély fájdalomból ered, mint amikor az ember nem tud sírni sem, annyira bent reked a gyász.
Mindezt azért írom, mert 8 évvel ezelőtt, tehát 1997. november 22-én Michael Hutchence-t, az INXS zenekar énekesét holtan találták Sydney-i hotelszobájában. A hír nagyon váratlanul ért, főleg, hogy akkori barátommal INXS-lázban égtünk már hónapok óta. S amennyire meg tudtam érteni, és el tudtam fogadni később pl. Freddie Mercury vagy Kurt Cobain halálát, Hutchence-é annyira érthetetlen még a mai napig is.
Nincs csattanó, csak ezt szerettem volna elmondani, s ha ez a blog rólam szól, az érzéseimről, és azokról a dolgokról, emberekről, amik/akik így vagy úgy fontosak nekem, akkor nem maradhat Michael Hutchence kép nélkül.