Átmentem a Mammutba reggelizni, s rádöbbentem, hogy vészesen közeleg a karácsony, javában tart a vásárlási szezon. Úgyhogy a reggeliből beszerzőkörút lett. Volna. Mert ahogy lenni szokott, végül csak magamat leptem meg, két pár zoknival, ami nem shopping-mániából adódik, hanem valóban szükségem volt rájuk. A Hervis-be kétszer is bementem, de eladót nem sikerült levadásznom, úgyhogy vásárlás nélkül távoztam. Ami az idei karácsonyt illeti, több szempontból is új korszak kezdődik. A nagy családban, ami nálunk 7 (azaz hét) személyből áll, legidősebb "gyermekként" javaslatot tettem rá, hogy hagyjuk abba a kínlódós ajándékozást, a pénzes borítékok oda-vissza adogatását, és csak az együttlét öröméért egy apró, jelképes meglepivel ünnepeljünk. Első nekifutásra volt egy kis szájhúzás, de aztán újabb és újabb érveket rántottam elő, s végül mindenki mindenkivel egyetértésben megállapodás született. A szüli- és névnapok tekintetében no more ajándékozás, karácsonykor pedig csak jelképesen. Egyébként imádok ajándékozni, kitalálni, csomagolni, átadni, de csak azoknak, akikkel tényleg szoros a kapcsolatom. Akikkel csak az illem kedvéért, évente 1-2 alkalommal jövünk össze, azoknál ez inkább nyűg, és tudom, hogy nekik is az.
Szóval elindultam a Mammutban, emeletről emeletre, hogy jelképes ajándékokat találjak. Hát, nem nagyon ment. Régen ezt azt jelentette, hogy csoki, toll, notesz, TDK-kazetta... De manapság... Lehet, hogy behúztam magam a saját csövembe, mert pár órácska után rádöbbentem, én igazából azt szeretném, hogy 1000 Ft-ért tudjak venni valami nagyon elegáns, nagyon trendi, nagyon minőségit. Ez 1000 Ft-ból max. a rágógumik piacán tud megvalósulni. Na, mendegy, nem adom fel, ötletkezdeményeim már vannak, még alszom rájuk egyet-kettőt. Átnyergeltem tehát a másik problémámra: ha havazás lesz, nincs csizmám. Viszont idén nem jut annyi pénz rá, amennyit szeretnék. Biztos sokan megvetnek, de nálam egy csizma 25.000 Ft-nál kezdődik. Ami tetszik, az általában minimum ennyibe kerül. Évek óta minden télen kompromisszumot kell kötnöm a pénztárcám és az igényeim között. Idén nem akartam, de kénytelen leszek. Nos, ami tetszik, az vagy sokba kerül, vagy nincs a méretemben, vagy nincs a szükséges színben, vagy nem bélelt és vékony a talpa, tehát tartok tőle, hogy fázni fog a lábam benne. Csizmavásárlás tehát szintén elnapolva. (A kép csak dekor elem, nem egy ilyen gumicsizma az álmom.)
Bementem végül egy parfümériába, megszaglásztam Beckham-et. Nem rossz, nem rossz. Fújtam egy kicsit a csuklómra, hogy egy falat David-et haza is csempészhessek, de pár óra múlva már nyoma sem volt az illatnak. Hm. Erről ennyit. Egyébként döglesztő, csak gyorsan be kell cserkészni a csajt, mielőtt elmúlik a hatás.
Oh, majd' elfelejtettem megemlíteni, hogy történtek pozitív dolgok. A nagy karácsony előtti vásárlási lázban tülekedő embereknek csak a 98%-a találtatott bunkónak. Több olyan eset is előfordult ma, hogy egy fiú előreengedett az ajtóban, vagy pl. az egyik látta, hogy a csizma, amit szeretnék megnézni, túl magasan van, és önként felajánlotta segítségét... És a Retek utcai pékségben a pénztároslány ragaszkodott hozzá, hogy fogja a szatyrom fülét, amíg én belepakolok. Közben kedvesen mosolygott, és a végén jó pihenést kívánt. Hát mi van itt, kérem? Még a végén emberiek leszünk...