Ez a se ősz, se tél idő egy kissé megvisel, amúgy is depresszióra alkalmas a november, és kicsit a december is, de most minden összejött. Kevés alvás, gyakori egyedüllét, rengeteg meló. Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy reklám lesz az, ami színt hoz a borult, esős december eleji napjaimba. Persze, persze, ez enyhe túlzás, de azért az év legjobb reklámjának választott kisfilm, és a gyorsan kialakult rajongói kör számára mindenfélét (képek, zene, video, stb.) egy helyen összegyűjtő weboldal a játékos tavaszt idézi fel bennem. Jó nézni, de tényleg. Lehet, hogy most full szentimentál vagyok, de még Amélie Poulain mosolygós arca is eszembe jutott egy röpke pillanatra. Vagy az Amerikai szépség c. film emlékezetes jelenete, amikor a szél táncoltatja a nylonzacskót.
Amúgy állítólag valóban lezúdítottak 250.000 gumilabdát San Francisco utcáin, fényes nappal. Ez azért nem semmi. Kíváncsi lennék, ki szedte utána össze őket. A kezdő pozíciótól milyen távolságra jutott a legpattogósabb egyed? És hogy sikerült-e elsőre felvenni a filmet, vagy 35x újra meg kellett tisztítani az utcákat és a labdákat ismét legörgetni?