Zsuzskával korábban egész jó barátnők voltunk. Hamar bizalmamba fogadtam, s gyakran beültünk munka után egy kávézóba megdumálni a világ dolgait. Most már fél éve egy osztályon dolgozunk, ráadásul azóta a munka duplájára nőtt. Ez alatt az idő alatt mindkettőnknek sok dolga volt, főleg neki, így elmaradoztak a délutáni kávézások, a jó kis beszélgetések. A munkahelyen alig van időnk egymáshoz szólni, úgyhogy javasoltam, hogy szakítsunk végre időt egy kis dumcsira. Beültünk egy kellemes helyre, de szinte folyamatosan a munkáról, a kollegákról beszéltünk. Igaz, olyan információkat osztottunk meg egymással, amiket másnak nem említenénk. De kicsit megijedtem. Másról már nem is tudunk beszélgetni? Vagy teljesen természetes, hogy most mindkettőnk fejében a munka jár, és így a beszélgetésünk középpontjába is ez került? Remélem, azért nem marad mindig így...