Szombat este nem mindennapi buliban voltunk. Egy elit csokimárka promójaként érdekes koncertsorozat zajlik a New Orleans Music Clubban. Tegnap a United zenekar, fúvósokkal, vokalistákkal, satöbbivel kiegészülve lépett fel. A "sablon" műsorukat már nagyon jól ismerjük, de ez most valami egészen más volt. A saját számok mellett amúgy is gyakran játszanak funky és rock and roll klasszikusokat, de most még több ilyennek színesítették a programot. Volt két vendég is, Gál Csaba Boogie az egyik, akivel a Jamiroquai Too young to die c. dalát adta elő a zenekar, Boogie (is) fantasztikus volt, eszméletlen jól énekel, a Megasztárban is kedveltem, de ennyire a tévén nem jött át, hogy mit tud. A másik vendég az évek óta nem látott Újvári Péter volt, akit az Up zenekar énekeseként ismerhetett meg az ország, és akiről nem tudom, mostanában mit csinál, de szerintem nagy tehetség, a zenei életben van a helye. Ő Barnáékkel a Blame it on the boogie c. Jackson Five számot nyomta le. A koncert abban is más volt, mint az eddig megszokottak, hogy a fellépőruhák nem a srácok privát ruhásszekrényéből kerültek elő. Herczeg Zoltán, divattervező, akit nagyra tartok, cool funky cuccokat kreált számukra, némelyikük észvesztően nézett ki. Nem én lennék, ha nem kritizálnék persze, de a zenekar semmi olyat nem csinált, amivel gondom lehetett volna, ezért inkább a helyszínül választott szórakozóhely bénázását említeném gyenge pontként. A sajtóban, Interneten több helyen is 20 órára meghirdetett műsor 22 óra körül kezdődött, ami nem lett volna gond, hiszen addig fogyaszthat az ember, ám a club csak 21 órakor nyitotta ki kapuit. Akkor sem volt zökkenőmentes a bejutás, egy fontoskodó pasi úgy viselkedett a vendégekkel, mintha azok valami ostoba birkanyáj tagjai lennének, aztán az első öt percben kiderült, hogy nem csak a beengedésnél érte váratlanul a szervezőket, hogy ide szombat este emberek jönnek, hanem a bárt is, csapolt sör nuku, behűtött üveges szintén, a pultos csajok meg az elsőket is úgy szolgálták ki, mintha már 24 órája ugrálnának folyamatosan nekünk. A terem hangosítása pocsék volt, de ez nem egyedi, sok helyen van így. Érzékeny vagyok a boltok, szolgáltatók velünk való bánásmódjára, és ezen a helyen inkább negatívak voltak a tapasztalataim, ami azért is furcsa, mivel szponzor az nyomult, és még belépődíjat is kértek, nem is keveset. De a zenekar szuper volt, ez a lényeg. Dorina eszméletlen jól nézett ki, bár többnyire így szokott lenni, a hollywoodi sztárok csak sok órás retusálást követően ilyenek, Barna's best friend and Quimby's pianist Szilárd meg nővel volt, ami szokatlan, és örülünk neki.