Napokig kellett nyaggatni Drist, hogy menjünk moziba, ma végre beadta a derekát. A Csak szex és más semmi-t néztük meg, mert már annyi jót hallottam róla. S tényleg nem csalódtam. Szellemes, színvonalas vígjáték, jó a rendezés, a színészek pedig zseniálisak. Még Dobó Katáról is el kell ismernem, hogy tud játszani, pedig egyébként ki nem állhatom, mert nincs kisugárzása, általában mesterkélt és túlzottan öntudatos. Egyszerűen nem szimpi. Ebben a filmben viszont kimondottan jól játszik. A többiek is. Gesztesi Károly, Seress Zoltán, Schell Judit... kitesznek magukért. Csányi Sándor előtt főleg le a kalappal, szerintem nagyon tehetséges színész, és most végre megértettem, miért szerelmes belé a fél város. Van kisugárzása, az biztos. A szokásos magyar filmekkel szemben ennek a produkciónak nagy előnye, hogy ordít róla: szívvel-lélekkel készítették. Budapest utcái és épületei közül sikerült úgy kiválasztaniuk a legszebb helyeket, hogy a film nem lesz tipikusan magyar, hanem tényleg pazar, mintha nyugati körülmények között forgatták volna. Ez pedig sokkal vidámabbá és kellemesebbé teszi az egészet. A filmbeli csajok is inkább Sex and the city-s pazar harmincas szinglik, mint pártában maradt szomorú vénlányok. A szponzorcuccok pedig elegánsan jelennek meg a vásznon, nem erőltetetten vannak beleírva a sztoriba, hanem az igényes környezet elválaszthatatlan elemeinek tűnnek. Nagy kedvencem az a ház, ahol a filmben Schell Judit lakik, ugyanis a véletlen úgy hozta, hogy épp abba a házba, abba a lakásba jártam chi-gépezni (ha emlékszik még valaki rá), s imádtam, gyönyörű a lépcsőház a nagy terekkel, a körbeívelő lépcsővel, és középen a kapszula-lifttel.