Pénteken céges buli lesz, és valami azt sugallta, már elég nagy lány vagyok ahhoz, hogy saját bejáratú alkalmi ruhám legyen. Eddig nagyjából Anyu "kinőtt" cuccait próbáltam a sajátjaimmal variálni úgy, hogy senki nem jöjjön rá, szinte mindig ugyanaz a 3-4 darab van rajtam. Ruhára mindig szívesen költök, de az évi 1-2 össznépi bájolgás nem látszott eddig olyan fontos eseménynek, amire költenem kellene. Amúgy lehet, hogy ez csak kifogás, s inkább az bújik meg a háttérben, hogy viszolygok az elegáns ruháktól. Illetve viszolyogtam máig. Lehet, hogy hülyeség, de mindig a feszengés, a pózolás, a képmutatás jutott róluk eszembe, behúzott has, mesterkélten kihúzott hát, perfect smile. Ahogy közelgett az év első hete, és egyre több szó esett a pénteki party-ról, én annál inkább rosszul éreztem magam amiatt, hogy nincs egy rongyom, amit felvegyek egy elegánsabb estére. Úgyhogy bankkártya, Dris, és irány a pláza. Ahhoz képest, mennyire nehezen hangolódtam rá, meglepő módon az első hely, ahova egyáltalán hajlandó voltam a kirakat alapján bemenni, megfogott. Ez az Art'z Modell. Vettem egy sötétbarna nadrágos tunikát, rézszínű csík fut végig rajta, ázsiai hatású a vonalvezetése, finom, letisztult darab. Abszolút az esetem. Kell viszont hozzá új táska, új cipő, úgyhogy zárásig jártam a boltokat, és meg kell mondjam, nagy meglepetés ért. Kinyílt a világ egy újabb ablaka előttem. Már nem mentem el csukott szemmel az alkalmi ruhák, kosztümök mellett, s jééé, mennyi szép darab kapható. Jókat tudnék vásárolni, ha nyár volna, ha sok pénzem lenne, és ha hordanék szoknyát.