Azt hiszem, egy tisztességes, kötelességtudó bloggernek ilyenkor illik a Valentin naphoz kapcsolódó érzelmekről írni. Nekem nem nagyon vannak ilyenjeim, de azért megerőltetem magam. Sokáig a Valentin napról Adrian Mole titkos naplója jutott eszembe, a korosztályomnak talán mond ez még valamit. Aztán, amikor angolul tanultam, benne volt a tankönyvben, hogy Angliában van valami ilyen ünnep. Titkos szerelmes üzenetek képeslapokon, és ott versengés is kialakul, ki kap többet. Hozzánk ez az aranyosabb, romantikusabb oldala nem igazán jött át, én jóformán csak a kereskedők ünnepének látom. Szívecskés alsógatyák, plüssállatkák, szív alakú kispárna... gagyihalmozás. Az persze nem baj, ha az ember vesz egy doboz csokit vagy egy csokor virágot a kedvesének ezen a napon... Mi például étterembe szoktunk menni, gyertyafényes vacsora, s egy nyugodt beszélgetés. Bár ez nem rendkívüli, gyakran csinálunk ilyet hétköznapokon is. Bár lehet, hogy épp ez a lényeg, mi ünnep nélkül is figyelünk egymásra. Dris egyébként nagyon aranyos volt egyik nap, azt mondta, hogy a szerelem olyan jó dolog, hogy Alkotmányban kellene biztosítani, hogy mindenkinek alanyi jogon járjon. Lenne szerelemjegy, amivel át lehet venni az éves szerelemadagot a Szerelem Hivatalban. Szerintem jó ötlet.