Húúú, mától ismét angol órákra járok, és az első alkalommal meglepően rosszul szerepeltem. Biztos a hajnali kezdés miatt is, és hogy nem arról beszéltem, amiről tudok, hanem amiről kérdeztek... A tanár nagyon szuper, és eddig mindenkit sikeresen készített fel a vizsgára (felsőfokúzni szeretnék alig 2 év múlva), ráadásul olyan lelkiismeretes, hogy mivel otthon felejtette a mappáját, nem számlázza ki a mai órát. Mert szerinte nem teljesítette, amit várunk. Pedig dehogynem. Kétségbe voltam esve, hogy mennyit felejtettem, de a tanár szerint minden vissza fog jönni hamar, mert ott van a tudás, csak elő kell csalogatni. Hát...
Kicsit egyébként beparáztam, mert mostanában kezdem túlvállalni magam, és ennek nem szokik jó vége lenni. Az a baj, hogy amikor tartósan levert és energiátlan vagyok, akkor felgyűlik bennem a nagy mennyiségű bűntudat, hogy nem váltom meg a világot, aztán amikor kicsit jobban vagyok lelkileg, akkor mindent egyszerre akarok. Most éppen angol, pszichológus, sport (ez még csak terv, de muszáj belevágnom), olvasás, háztartás, blog, munka (áhh, még ez is itt van, a fenébe), és a barátokkal/rokonokkal is kellene ápolni a kapcsolatot. Amúgy viszont kösz, jól vagyok.