Nem tudom, hogy a hipnózis izgibb-e vagy a rádió interjú, mindenesetre az előbbiből megtörtént a második. Meg kell jegyeznem, hogy a fodrásztól mentem egyenesen a pszichológushoz (ez nem fontossági sorrend!!!), és rendkívül feldobott voltam, mert a fodrásznak sikerült megvalósítania pontosan azt, amit szerettem volna már 1000 éve. A pszichodoki rögtön megkérdezte, mi ez a változás, mik zajlanak bennem, hogy a külsőmet így megváltoztattam. Nem hitte el, hogy semmi. Pedig tényleg nem velem történt valami, hanem a fodrászlánnyal, aki valami csoda folytán végre ráérzett (bár eddig sem volt bajom vele), hogy mit szeretnék.
A hipnózist tehát úgy kezdtük, hogy nekem látszólag indokolatlanul is fülig ért a szám. El kellett képzelnem aztán a saját rétemet, és megkeresni rajta a saját virágomat. Illetve kellett volna, ugyanis az én rétemen nem voltak virágok. Akárhogy kerestem, egyet sem találtam, hát még a sajátomat. Aztán egyre jobban folytogatott a sírás, és végül szinte zokogtam, hogy nincs meg a virágom. Hogy mindez mit jelent, majd néhány alkalom múlva tudom meg. De így, elemzés nélkül is azt mondom, nagyon durva élmény volt a mai. Többek között megtudtam, hogy a tudatalattim - szemben velem - kapásból tudja, melyik a jobb és melyik a bal kezem. :)
A hipnózist tehát úgy kezdtük, hogy nekem látszólag indokolatlanul is fülig ért a szám. El kellett képzelnem aztán a saját rétemet, és megkeresni rajta a saját virágomat. Illetve kellett volna, ugyanis az én rétemen nem voltak virágok. Akárhogy kerestem, egyet sem találtam, hát még a sajátomat. Aztán egyre jobban folytogatott a sírás, és végül szinte zokogtam, hogy nincs meg a virágom. Hogy mindez mit jelent, majd néhány alkalom múlva tudom meg. De így, elemzés nélkül is azt mondom, nagyon durva élmény volt a mai. Többek között megtudtam, hogy a tudatalattim - szemben velem - kapásból tudja, melyik a jobb és melyik a bal kezem. :)
