Nagyon tetszett a tegnap esti Nem a te napod című műsor. Pély Barnát ismét olyan lazának  és jó fejnek láttam, mint anno a Megasztáros idők előtt mindig. A műsor után egy pillanatig elhittem, hogy talán ezt látva megváltozhat azok véleménye, akik utálják őt. Aztán persze rájöttem, hogy dehogy. Aki rossznak akarja látni, az annak fogja, és kész. Én viszont változatlanul is nagyon bírom, valami fura módon úgy érzem, mintha 1000 éve ismerném, és 1-2 kivételtől eltekintve mindig értem, mit miért mond, mégha rosszul is fejezi ki magát.
Izgi napok vannak egyébként, nagy levelezésben vagyok a kanadai barátnőmmel, megtörtént a második angolórám is, és este ismét hipnotizálva leszek... Csak épp blogot írni nincs időm, energiám. Ígérem, hogy hamarosan mindenről beszámolok.