A mai napom nem volt semmi. Eszméletlen, mik történnek velem. Reggel még semmi nem volt, amikor a fénymásolónál álldogáltam, még azon gondolkodtam, milyen jó kedvem van és milyen klassz az élet. Aztán alig fél óra múlva rám tört valami. Mire 10 óra lett, már 6x mentem ki hányni a wc-re. Valószínűleg, minden igyekezetem ellenére, kihallatszódhatott a folyosóra, mert a kolleganőim összegyűltek, és tényleg nagyon igyekeztek a segítségemre lenni. Halál kínos volt. Bejött Dris, hozott nekem gyógyszert, a kolleganőim meg skandálták, hogy menjek haza. Engem eleinte nem vitt rá a lélek, ugyanis múlt héten a főnököm tett egy olyan megjegyzést, ami nagyon rosszul esett, és amivel arra célzott, hogy az idei gyakori betegségeim azt jelzik, hogy nem bírom a terhelést. Ez nagyon rosszul esett, főleg, hogy nagyon szeretem a munkámat, és nem tartom túl soknak vagy stresszesnek. Amikor viszont most megint rosszul lettem, ez járt a fejemben, és csak nagy nehezen bírtam szólni a főnöknek, hogy hazamennék, mert megint bajom van. Szerencse az egészben, hogy a főnököt másodállásban legjobb barátnőim között jegyzem, szóval tényleg fura szitu volt, de bepattantam mellé a liftbe, és egy szuszra elmondtam, mennyire rosszul esett a múltkori beszólása. Előtte még felhívtam a pszichodokit, mert már nem először jut eszembe, hogy talán nem is szervi bajom van, hanem a hipnózis által felszínre hozott lelki sérelmeim fizikai megnyilvánulása a gyakori hányás és hasmenés. Azt hittem, hülyének fog nézni, de rögtön helyeselt. Úgyhogy, amikor végül hazakéredzkedtem, nem a házi orvoshoz, hanem hozzá mentem. És igen, arra jutottunk, hogy mindig akkor kap el a rosszullét, amikor a terápiára kellene mennem. Pedig imádok oda járni, az agyam tudja, hogy ez jó, de a lelkem megijed az egyre mélyebbre és mélyebbre hatoló búvárkodástól. Ahogy felidéztem korábbi, jóval korábbi emlékeimet, 1000 esetet tudtam felsorolni, amikor hányással tudtam megmenekülni olyan szituációk elől, amelyeket egyetlen porcikám sem kívánt. Csak soroltam és soroltam a múltbéli eseményeket, és egy idő után kétség sem maradt, hogy most is erről van szó. Megkönnyebbülten jöttem el. Közben a főnök/barátnőm felhívta Drist, mert állítólag furdallja a lelkiismeret amiatt a bizonyos mondata miatt. Hát, van is rá oka, s örülök, hogy rájött.