Anyut kiengedték a kórházból megint, de még a hazafelé vezető úton rátört a cukros rosszullét. Annyira nem volt durva, hogy a mentő vigye el, úgyhogy amikor magához tért, visszament az orvosához. S hogy milyen az egészségügy... A doki még le is szidta, mert még jó, hogy rosszul van, hiszen láthatta ennyi év cukorbaj után, hogy az ebéd (a kórházi kosztról van szó) nem tartalmazott elég szénhidrátot, vagy mittudoménmit. Anyu bátortalanul megjegyezte, hogy azt gondolta, a kórházban olyan ételt kap, ami a betegségével össze van egyeztetve. Majd kiderült, hogy ő az aznapi ebédnek ráadásul csak a harmadát kapta meg, mert aki délután hazamegy, annak lespórolják a kajájából a levest és a desszertet. Azért nem semmi, ami itt betegellátás címén történik.