Vitathatatlanul itt a tavasz. Hunyorgok a napfénytől, kabát nélkül futok le a sarokra, és negyedóránként meghallom valahol a Family Frost autójának szignálját. Sétálós, sok mindent megnézős napot tartottunk. Outletben kezdtünk, ahol a pénztelenek nyugalmával olyan ruhákat próbálgattam fel, amilyeneket vásárlási szándék mellett figyelemre sem méltatnék. Az ötlet onnan jött, hogy az egyik televíziós átváltoztató műsorban a stylist direkt azokat a ruhákat veteti fel az átváltoztatandó személlyel, amelyikre fintorog, és mily' furcsa, ezek a darabok mindig jobban állnak neki, mint amiket magának választana. Szóval mókából felvettem pl. egy alig fenék alatt végződő, apró rózsaszín virágokkal díszített rakott mini szoknyát, egy színben és mintában hozzá passzoló felsőrésszel, nagyjából Dr. Szöszi teniszező szerkója lehet ilyesmi, de elámultam, mennyire tetszettem magamnak benne. Végül persze nem vettük meg, Dris szerint rettentő szokatlan engem tetőtől-talpig babarózsaszínben látni. Szerintem meg ez is én vagyok, és néha napján kedvem lenne ilyeneket viselni.
Délután elkocsikáztunk a Kőérberek Tóváros Lakópark felé, aztán egy nagy sétával körbejártuk az egészet. Még nincs teljesen kész, a tó feltöltése például még hátravan, és a legtöbb lakás láthatóan üres. Elámultam viszont, micsoda hely, főleg a legfelső szintek penthouse lakásai, 100 négyzetméternél is nagyobb zöld terasszal, az egész lakrész üveges körbe, keresztül süt a nap a lakáson, és csodálatos lehet a panoráma. Az egyik teraszon Vujity Trvtko álldogált.