Rienék átírták DVD-re gyerekkori home videoinkat. Karácsonyi éneklés, versmondás, farsang az oviban, kerületek közötti sorverseny (ismerős még torna óráról?), ilyesmik. Emlékszem, hogy gyerekkoromban nem örültem, ha kameráztak, hülyeségnek tartottam az egészet, kivagyiságnak, önimádatnak. Sokszor előfordult, hogy a kamera tulajdonosai, akik a nagybátyámék, egy egész ballagást végigvacakoltak a géppel, aksicsere, meg minden. Sosem értettem, hogyan képesek lemaradni magáról az élményről, amit a gyerekük pillanatnyi szereplése okozna, egy gép kütyüivel való babrálás miatt. Most megnézve ezeket a régi felvételeket azt mondom, volt értelme azért neki, csak más, és tényleg nem szabad hagyni, hogy az aktuális élmény rovására menjen. A korabeli ruhák, lakásbel- sők, gyerekjátékok, és úgy eleve az akkori beszédünk, mozgásunk megismerése különös élmény, hiszen gyerekként egész máshogy láttuk a világot. Pl. a karácsonyfa előtt énekelve, közben a tesómmal bunyózva nem vettük észre, Anyu milyen fáradtnak tűnik. (Most felnőtt szemmel ez azonnal feltűnik a videon.) Mosolygott, foglalkozott velünk, és még egészen más ember volt. Dris is csodálkozott, mennyire normális volt még akkoriban. Legalábbis mostani önmagához képest. Az öcsém, hát ő meg besz*rás, de tényleg. Olyan cuki, hogy meg kell zabálni. Az unokahúgaim dettó. Amikor ez a videozás elkezdődött a családban, én már 8-9 éves voltam, tehát az igazán kicsi koromból nincsenek ilyen jellegű dokumentumok. Dris viszont az én részemet vagy 10x megnézte, és a legkülönbözőbb helyzetekben is felemlegette, hogy milyen édi vagyok a filmen. Aztán a DVD végén ott lapul tinikorom médiatörekvéseinek egyik gyöngyszeme, egy kábeltévénél készített ifjúsági műsor, amiben keveset szerepeltem, viszont sokat szerveztem. A műsor tök béna, talán 1993-ban készült, vagy akkortájt. A sztárvendégünk Pierrot volt, az akkor szűkebb körben ismert, kölyökképű, festett arcú Pierrot. Tök röhej, viszont a beszélgetés maga (amit nem én készítettem) százszor értelmesebb, mint amilyeneket a mai televíziós műsorokban látunk és hallunk. Ez a felvétel biztos nem sokaknak van meg, elképzeltem, ahogy a jelenlegi Pierrot-rajongók egymást túllicitálva próbálnák megkaparintani.