Ha valakinek az a remek ötlete támadt valaha, hogy megkérdezze, milyen állat lennék, ha állat lennék, meglepődött a válaszomon. A legtöbben kutyák vagy cicák szeretnének lenni, mert azokat simogatják, és kényeztetik, vagy lovak lennének, mert azok szép izmosak és elegánsak. Én nem olyan szeretnék lenni, amelyiket dögönyözik, simogatják, de közben az ember uralma alatt éli le életét. Azt szoktam mondani, legszívesebben cápa lennék, mert attól tartanak az emberek. Igaz, hogy több száz cápafaj egyáltalán nem veszélyes az emberre, de ez mellékes. Ha cápa lennék, békén hagynának, szabad maradhatnék. Van-e több, amit egy állat kívánhat?
Szeretném ajánlani Bálint György: Az állatok dicsérete c. kisregényét. Illusztrációkkal együtt kb. 100 oldal, de nagyon szívbemarkoló. A kedvencem (érdekes, hogy ezt a szót negatív értelemben is lehet használni) az a rész, amikor egy ketrecbe zárt mókust visznek a körúton. Bálint György remekül ír (és nem azonos az Ablakból ismert Bálint gazdával). Úgy jöttem rá, hogy mivel a róla elnevezett iskolában tanultam, szinte kötelező volt megismerkedni az írásaival, és azt hiszem, akkor jöttem rá, hogy a kötelező olvasmányt szeretni is lehet. Aztán elolvastam a Képzelt riport...-ot, és a felismerés megerősödött bennem.
Ha már csak úgy fecsegek össze és vissza, akkor megemlítem, hogy valószínűleg a közeljövőben megújul a rádióblogom, valamivel kezelhetőbb, megbízhatóbb és szebb lesz. Elképzelhető, hogy ez új zenei repertoárral is jár majd, de még nem tudom, mi szerint válogassak, főleg, hogy jó múltkor valaki megjegyezte, tök jó a rádiómban, hogy csak úgy meg lehet benne hallgatni olyan dalokat, mint pl. a Cry me a river, pedig amúgy esze ágában nem lenne az illetőnek lépéseket tenni érte. Itt viszont kéznél van, és néha olyan jól jön. Ezen a megjegyzésen jót mosolyogtam. Az ilyen válogatásokban szerintem is az a jó, hogy egy helyen és kéznél van az, amit mindig kikeresni nem lenne kedvem.