Ma ismét hipnózisom volt, de egészen új oldalról közelítettük meg a problémát. Eddig általános bajaim egyikét dolgoztuk fel hétről hétre, most viszont azzal az aktuális gondommal mentem a lélekbúvárhoz, hogy kb. két hete majd' meg őrülök, annyira feszült vagyok. Leginkább Dris idegesít, mindennel, amit csinál, pedig nem akar ő rosszat. Tehát ezt a feszültséget enyhítendő ismét a hipnózist, mint terápiás eszközt hívtuk segítségül. Nagyon érdekes volt. Egy szobában voltam, olyanban, ami csakis az én ízlésem szerint van berendezve, otthonos, puha, kényelmes. Le kellett huppannom, ahova szeretnék, és egy olyan fotóalbumot lapozgatnom, amiben az eddigi életem eseményei vannak megörökítve, fordított kronológiai sorrendben. Lapoznom kellett, és megállni annál a fotónál, amelyiknél ugyanazt a feszültséget érzem, mint ami két hete folyamatosan megkeseríti a napjaimat. S ott, azon a képen levő 8 éves önmagammal kellett beszélnem. A részleteket sajnos képtelenség leírni, annyi minden mást is el kellene mesélnem az értelmezéséhez, hogy blogbejegyzés helyett könyv lenne belőle. Szerintem rátapintottunk a lényegre, legalábbis az egyikre, mert ha hipnózis alatt annyira zokogok, hogy beszélni is alig tudok, az biztos jelent valamit. Valami ismét felszínre került. A végén össze kellett ölelkeznem saját magammal, azaz a 29 éves és a 8 éves önmagam ölelkezett egymással, átérezve egymás problémáit, és kifejezve egymás iránti megértésünket és szeretetünket. Ez nagyon jó érzés volt, hihetetlen, mennyivel könnyebb lett a lelkem, mikor visszatértem a hipnózisból. Elvileg nem szabadna beszélnem ezekről, de nem bírom ki. Hagyni kellene egy hétig hatni, aztán utána a pszichológussal kidumálni. Ez meg is fog történni, alig várom.
Találtam két blogot, mindkettő a Mérgező Szülők c. könyv alapján született, leírva benne egy-egy blogger szörnyű gyermekkorának mai hatásait. Annyi, de annyi, de annyi mindenben magamra ismertem. Sok ponton azonos, és sok ponton mégis egészen eltérő a történetünk. Közeli terveim közt szerepel, hogy én is leírok mindent elejétől a végéig, csak nekem valahogy ez nehezebb. Gyakran eszembe jutnak különálló esetek, de az elejétől borzasztó nagy feladatnak látszik, ám hamarosan túl kell esnem rajta. Elképzelhető, hogy ennek itt a blogban csak egy kivonatolt változata jelenik majd meg, ezt még nem tudom.
(Tettem fel új linkeket, jobb és bal oldalra egyaránt.)