Kaptam ma egy érdekes e-mailt, aminek nagyon örültem, ugyanis egy régi dilemmámra kaptam választ általa. Remélem, nem haragszik az e-mail írója, hogy közzé teszem a lényeget (név nélkül): "Csak azt szeretném leírni, hogy hosszú idő utan újra tudom olvasni [a blogod]. Anno, amikor volt a radiós interjúd, meghallgattam... Tegnapig nem tudtam emiatt olvasni a blogod! Egyszerűen zavart, hogy ismerem a hangod; többet tudok rólad, mint amennyit a blogodból össze lehet rakni." Teljesen érthető, és magam is sokat szoktam ezen vacilálni, ezért nem mentem bele a nevem közlésébe, valamint ezért nem tettem fel soha képet magamról. Aki rájön, hogy ki vagyok, mert személyesen is ismert már, az ellen nincs mit tennem, emiatt nem lesznek kevésbé őszinték az írásaim. De az "idegenek" előtt talán jobb, ha nem fedek fel magamból többet. Az életem amúgy is nyitott könyv, a többi meg nem mutatása pedig valószínűleg titokzatosabbá, izgalmasabbá teszi a leírtakat. Azt viszont nem tudom, hogy ha tényleg összehozom majd a könyvet, amin a fejem töröm, akkor hogy lesz ez, mert könyvek esetében valahogy nem szimpi az álnév használata. Na, de ez még nem a mai nap gondja.