Zajlik az élet, csak még egyik történet sem kerek egész, hogy megoszthatnám. Azért némi csepegtetés belefér.
Ma találkoztam Rékával, aki az a gyerekkori barátnőm, akivel kb. 15 évig nem beszéltünk egymással, és most ismét. Nagyon jól sikerülnek ezek a találkozók, sok közös témánk van. Beszélgettünk az én terápiámról és az ő buddhizmus iránti érdeklődéséről, s úgy tűnik, a két filozófia, a két módszer között elég sok a hasonlóság. A hipnózis a meditációhoz egészen hasonló lehet, s mindkettő célja a saját magunk mélyebb megismerése, elfogadása, és az életünk értékesebbé tétele. Banánt ettünk a Gödör feletti parkban, azért ez sem rossz. S ha már az Erzsébet téri parkot említettem, fura, hogy biztonsági őrök járnak körbe-körbe, és elzavarják az embereket a fűről. Korábban már írtam, hogy a Gödör és környéke rendszeres karbantartást igényelne, mert nem elég, hogy megcsinálták szépre, fenn is kell tartani az állapotát. Azonban szerintem ezt nem a fű védelménél kellene kezdeni, egy közparkban már hadd élvezhessük a puha zöldet, olyan kevés lehetőségünk van rá amúgy is.
Egyébként mostanában sok pozitív kisugárzású emberrel találkozom, és vidámmá tesznek engem is. Réka is ilyen, úgy beszél az élete problémáiról, mint akiben semmi bizonytalanság nincs. Optimista, sugározza a pillanat iránti örömérzetet, s nem aggódik sem a jelen, sem a jövő miatt. A másik ilyen egy kolleganőm, akiért már-már rajongok. Pedig annyi mindenben lehetne nézeteltérésünk, mert nagyon különbözünk. De egyszerűen vele nem lehet rosszban lenni. Mondjuk nem is célom. Haknizom a sztorival, amerre csak járok. A kolleganő ugyanis valami eszméletlen pozitív hozzáállással rendelkezik. Figyelem egy ideje, és hitelesnek tűnik ebben a szerepben. Már korán reggel fülig ér a szája, és a legbosszantóbb eseményeket is áldásként fogadja. A kedvenc jelenetem naponta megismétlődik: amikor egy nem túl udvarias levelet vagy üzenetet kap, vagy pl. a múltkor egy általa utált párttól gyalázkodó sms-e jött, csillogó szemmel és ragyogó arccal hozza megmutatni, s mindig hozzáteszi, hogy "Nézd meg, azt írja, hogy kapjam be. Hát nem ééédes?" S tényleg, amin én minimum ideges lennék, neki attól szeme sem rebben, s a legnagyobb baromságokhoz is elnézően áll hozzá. Nagy fazon.