Elmentünk ma megint ruhákat vásárolni, mert valahogy nem teljes a ruhatáram. Akármennyi cuccom van, csak nagyon extrém összeállításban tudom viselni őket, s kissé stresszel, hogy a munkahelyemen olyan furán néznek rám emiatt. Szóval most vettem néhány konszolidáltabb, megkockáztatom, hogy nőiesebb darabot, és ráadásul arra vetemedtem, hogy mindezt a nagykörúti boltokban szerezzem be. Az volt a cél, hogy az egészet kihozzam 10 ezer forintból, ezt elég jól teljesítettem, mert két felsőrészt és egy nadrágot vettem 9.400-ból. Tudom, hogy egynyaras cuccok, de most ezek a lehetőségeim, s bíztam magamban, hogy azért ki tudom fogni a normálisabb darabokat. Ahogy számítottam, tényleg elég csoffadt volt a kínálat, viszont még annál is rosszabb a kiszolgálás. A kis üzletek sírnak, hogy a plázák elszívják a vásárlókat, de ők maguk semmit nem tesznek ez ellen. Bunkóbbnál bunkóbb eladók várják a vevőket, borzalmas üzletpolitika, mintha inkább elűzni akarnának, nem pedig becsábítani. Az meg a másik, hogy sok helyen nem ütik be a kasszába a ruha árát. Amikor aztán kérdezem, hogy kaphatnék-e blokkot, belemondja a csaj az arcomba, hogy "természetesen". Hát, nem úgy tűnt, mintha nála ez természetes lenne. Ezektől a nem csekély számban előforduló bosszantó dolgoktól eltekintve viszont napok óta jó a hangulatom. Talán az is közrejátszik ebben, hogy kb. két hete odafigyelek a kajálásra és az alvásra. Sosem fogyókúrázok, nem is bírnám sanyargatni magam, úgy gondolom, amit az ember kíván, azt ne vonja meg magától. Viszont amikor már átesek a ló túloldalára, a testem és a lelkem egyszerre jelez, hogy állj. Nem várom meg, amíg kövér leszek, inkább elkezdek odafigyelni, mit és mennyit eszem. Ez egyáltalán nem megerőltető, hiszen ilyenkor már a lelkem is erre van ráállva. Nem koplalok, csak igyekszem minél több könnyű ételt fogyasztani, és ha már nem vagyok éhes, akkor nem tömöm magamba a kaját csak azért, mert ott van. Ez elég is, a szervezetem hamar megérti, mit szeretnék tőle, és már meg is indul a fogyás. Szóval ez van most. A másik, hogy minden elvem és kedvem ellenére újabban elalszunk már este 10-kor. Ezt egyébként "öregasszonyos" dolognak tartom, elvesztegetett időnek, ki is számoltam, hogyha a korábbi éjfélkor szokásos lefekvésről áttérek erre, akkor éves szinten 730 órát pazarlok alvásra, amit más esetben kulturálódásra, beszélgetésre, szórakozásra szoktam áldozni. Az is igaz, hogy így egyre frissebb vagyok, több az energiám. Állítólag az éjfél előtti alvás sokkal hatékonyabb, mint az éjfél utáni, csak az a bibi, hogy nem előbbre tolom az alvásidőt, hanem kiegészítem 2 órával. Na mindegy, ha beválik, akkor muszáj lesz ehhez igazodnom.