Dris persze féltékeny. Pedig nincs rá oka. Ex-szel meg éppen marakodunk. Szóval, szép az élet.
Az angol tanárom, akinek egyszer említettem, hogy blogot vezetek, lenyomozta. Nem bánom végülis, jó fej srác, és jól esett, hogy azt mondta, "cool" a blog, meg ő is írna, ha lenne ideje rá. Aggódtam, hogy most a magánéletem kényesebb részeit is megismerte, de nagyon kedvesen hozzátette, hogy kényes témák mindenki életében vannak, és szerinte minden embernek szüksége lenne pszichológusra. Jól esett, csak éppen nagyon zavarban voltam. A nyomozásról jut eszembe, hogy az Iwiw-en is egyre többen bukkannak rám, úgyhogy ezennel leszedek minden olyan adatot, ami nyomra vezethet. (Bár szerintem csak annak a pár embernek áll rendelkezésére elegendő információ, aki kezdetektől olvas, ők pedig már szinte megérdemlik... ennyi kín és szenvedés után... :)