Ámuldozok időnként az embereken. Tudnak még meglepetést okozni, s ez önmagában is meglepetés. Egy ötvenen túli (tehát az óvodás kort rég elhagyó) férfi kollega képes kikelni magából azon, hogy mi lányok a barna tálcákat használjuk ebédkor, nem pedig a fehéreket. Vagyis: elvesszük a fiús tálcákat, és meghagyjuk neki a lányosakat. S mindez nem csak kiszalad a száján, hanem egy több perces dühkitörést kell végighallgatnunk. Mi meg csak ültünk, 13 megszeppent nő, az ebédlőasztal körül, s néztünk egymásra fürkészően... vajon velünk van a baj?
