Basszus, azt hiszem, ma volt az igazi hipnózisélményem. Az eddigiek is jók voltak, csak másmilyen. Ma viszont egy olyan esemény nyomakodott elő bennem, erőszakosan, amit már tényleg réges rég elfelejtettem. Annyira erőteljesen furakodott előre, hogy érezhető volt, valami nagy üzenetet hordoz magában. S valóban. Ez az emlék még kicsi gyerekkoromból származott, és az első eset volt, amikor már felfogtam, az Anyukám nem foglalkozik velem eléggé, ha épp olyanja van, levegőnek néz vagy magamra hagy. Éber állapotban sosem jöttem volna rá, de mostmár emlékszem, hogy akkor láttam őt először alkohol által befolyásoltnak is. Ott hagyott a nagymamámnál éjszakára, de a nagymamám is ivott előtte, s bár nem volt egyikük sem részeg, azért egy gyerek levágja, hogy most aztán nem lehet velük beszélni, s hogy ő maga kiszolgáltatottá vált. A nagymamámmal elkísértük Anyut a buszmegállóig, ő felszállt, és elment. Engem ott hagyott a nagyinál. Előre így volt megbeszélve, de amúgy sem szerettem nagyon ott maradni, és még ez az egész piás helyzet... szóval akkor nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam, közel 6 éves kislányként.