Jaj, milyen szigorú a kedves olvasó... kisfej a nagyfejet... hát, azért ez nagy leegyszerűsítése a dolgoknak...
Állítólag én most szingli vagyok. Szerintem ugyan nem, de mások így címkéznek. Ahhoz, hogy azt mondjam, járunk, a másik embertől szükség lenne legalább még egy rábólintásra. Pedig egyébként járunk, ha a történéseket nézzük, ám az érzelmek még furcsák, beskatulyázhatatlanok.
Amikor egy fél évig külön voltam Dristől (azt az időszakot tényleg szingliségnek neveztem), ugyanazt tapasztaltam az első egyedül töltött napokban, mint most. Annyi energiám van, hogy csak na. Mindenféle tennivalókat percek alatt elintézek, és már veszem is az új feladatot, pedig máskor ezek napokig, hetekig tudnak húzódni. Nem is tudtam, hogy munka után, este 8-kor még ennyi mindenre képes vagyok. Hajat mosni, gyantázni, ruhát mosni és vasalni, körmöt vágni... Ezeket minimum hétvégére szoktam tartogatni, és akkor is végül a fele kimarad, mert "nincs időm".
S igen, elmentem ruhát vásárolni. Nyári nadrágra tényleg szükségem volt, nem csak hangulatjavításként indultam el. Az az igazság, hogy az elmúlt hónapban amúgy is odafigyeltem, mennyit eszem, de aztán a lelki vívódások mellett már étvágyam sem volt, csak csipegettem, néha már szédültem az éhségtől, de kajára gondolni sem tudtam. Ettől aztán elkezdtek lecsúszni rólam a nadrágok. Egy ideig megoldja az öv, de csak derékban, a többi részén kitöltetlenül lifeg az anyag, elég idétlen, mintha be lennék pelenkázva. Nekirugaszkodtam, és villám gyorsan, ahogy még soha, vettem két halásznadrágot és egy szoknyát. Utóbbi nem szerepelt a tervben, de megláttam és megszerettem. Új felfedezés, hogy a Tatuum boltjában nagyon jó minőségű, dögös és elegáns ruhákat lehet kapni, a fél boltot haza tudtam volna hozni.