Kb. másfél év után ma vettem fel először azt a nadrágot, amiről mindig, minden körülmények között Rien fog eszembe jutni. Mekkora röhögésbe fulladtunk, amikor kiderült, nem csak egy bolond van a városban, aki ilyen feltűnő cuccot képes megvenni, s a másik naná, hogy Rien. Akkoriban úgy éreztem, ő a lelkem másik fele. Érdekes, most mennyire más megvilágításban tűnik fel már a kapcsolatunk, s az a szakasza is... S ez a nadrág indította el később egy vitánkat, amelyből aztán sok-sok nézeteltérésen keresztül a barátságunk kríziséhez jutottunk.
Egyik nap meg mit csináltam... vettem egy őszi, kapucnis dzsekit. Anyagi válságban, 40 fokos hőségben épp erre volt szükségem, vásárolni egy dzsekit. Tiszta lökött vagyok.