Ahh, micsoda nap volt ez a szombati... Nőnek érzem magam, most igazán, és mint ritkán. Hozzáteszem, ez az érzés már alakult egy ideje, része van benne Drisnek és a pszichodokimnak is, de talán leginkább Ex-nek. Összességében még csak alakul, hogy ismét kiegyensúlyozott legyek. Érdekes állapot, új oldalaimról ismerem meg magam, pasi által és tőle függetlenül is. Ő néha nem érti, bár nem csodálom, onnan nézve, a férfifejből, libikókacsaj lehetek. Egyszer fent, máskor lent, igen és nem, fekete és fehér, nevetés és sírás, szoros egymásutánban. Durvább esetben egyszerre. A közteseket nem érzi, de nem baj, tud velem bánni így is, csak máshogy. Szokom, szökni nem akarok, tulajdonképpen jó ez így, ami meg nem, az majd lesz máshogy. Biztonságot mindössze attól kaphatok, ha nem gondolkodom örökkévalóságban. Vajon magam előtt is ismeretlen kívánságomnak adtam hangot, amikor véletlenül kicsúszott a számon: "Nem találkozhatnánk gyűrűbben?" Az ilyesmiben az a rossz, hogy nem lehet szépíteni, visszaszívni, magyarázni. Kijött, és csak vihoghatok, pirulhatok. Még ezen a szombati napon boldog laptop-tulajdonossá váltam. Simogatom, szeretgetem, még ügyködni nem tudok vele, mert üres a pocakja. S mennyire nem elegáns húzás egy laptopokat árusító üzlettől, hogy nem lehet kártyával fizetni...