Csodálatos napom volt. A jóságsorozat úgy kezdődött, hogy pszichodokkal megbeszéltük, akkora siker van, hogy lassa lehet gondolkodni a kéthetenkénti találkában. Egyelőre tartunk egy kis nyári szünetet, aztán majd őszig ledolgozzuk a maradékot. Van azért még mit, de sok mindenen túl vagyunk. Hazafelé megvettem életem első saját kávéfőzőjét, amit majd pénteken kapok a kollegáimtól, úgyhogy addigra el is kellene felejtenem. Az üzletben belefutottam Sebestyén Balázsba, aki először mélyen a szemembe, majd hosszan utánam nézett. S mielőtt bárki megkérdezné, ezt hatalmas bókként értékeltem. S ahogy boldogságtól megrészegülve szögdécseltem haza, ooops, találtam egy tízezrest. Ott feküdt előttem a földön, ember sehol. Kicsit sáros volt, mintha valaki rálépett volna túrabakanccsal, de hazahoztam és letisztogattam. Velem ilyesmi még soha... hogy ééééén... egy tízezrest...