A nemzetközi helyzet fokozódik. Ex még szerdán újabb találkát ajánlott, hogy a megkezdett beszélgetést befejezhessük, s ezt 3 nappal később tető alá is hoztuk. Kiöntöttem a lelkem, azt hiszem, kiabáltam vele Budapest egyik legnagyobb terén, vagy legalábbis megemeltem a hangom. Kb. egy órával később magához húzott, megölelt, hagyta, hogy könnyeimmel átáztassam mellbimbójánál a színházba járós ingjét, amivel most tényleg színházba készült. Az előadás után együtt aludtunk, s nem térnék ki a részletekre, de ezen a héten valahogy más a kommunikáció közöttünk. Meghallgat, figyel rám, gyengéd, kedves, türelmes. Nem járunk, csak hagyjuk, hogy történjenek a dolgok. Közben várom, hogy a pénteki 6 órás beszélgetésnek lesz-e folytatása a sráccal, s nem kérdezze senki, hogy most mi történik, mert fogalmam sincs. Csak azt érzem, egyelőre nem akarok egyiküknek sem nemet mondani. Ha valamelyikből kapcsolat lesz, akkor természetesen a másik baráttá alakul.