Tök jó, hogy van a laptop, a legváratlanabb helyeken tudom előrántani, és írni, ha jön az ihlet. A minap épp egy busz után futottam, de bekattant valami. Ha felszálltam volna, lyukasztás, helykeresés, talán le sem tudok ülni, s mire megfelelő helyzet állt volna elő, már elszáll volna a gondolat. Úgyhogy hagytam a buszt elmenni, s ott, a budai felső rakparton, a megálló rácsos, kényelmetlen ülésein írtam ki magamból a feszültséget.
Ma az edzőteremben, biciklizés közben kezdtem fejben blogot írni, s evett a fene, hogy nincs nálam a laptop, s mire hazaérek, már nem ugyanazok a szavak fognak jönni. Mert ami ma a fitness teremben történt, arról az utána következő 10 percben csak iróniával tudtam beszélni. Későbbre lenyugodtam persze. A helyzet az, hogy Budapest egyik legjobb fitness komplexumáról van szó, s mégis, 3 eddigi látogatásomból kettőnél valahogy mindig furcsán néztem, amikor kijöttem. Mielőtt megvettem volna a bérletemet, alaposan informálódtam a hely szolgáltatásait illetően, mégis értek meglepetések. Már kétszer megkérdeztem, hogy van-e teremedző, aki az első alkalommal segít nekem, s mindig azt a választ kaptam, hogy persze, természetesen. Na, én meg rendes kislány módjára úgy gondoltam, vasárnap délelőtt megyek, hogy ne a legnagyobb forgalomban legyek sokadik púp szegény edző hátán, ilyenkor talán több ideje van rám. A teremben 2 ember gyúr, a pultban 3 lányzó található. Ahogy belépek, az egyik maga elé húz egy kupac törölközőt, s nagy odafigyeléssel hajtogatni kezdi őket, nagyon belemerülést szimulál, hogy lássam, ő bizony nem ér rá velem foglalkozni. Egy másik bárszéken ülve Maximát lapozgat, a harmadik kedvesen megkérdezi, miben segíthet. Hát, kiderült, vasárnap teremedző nuku. Oké, értem én, csak miért nem mondták eddig? Mondom, először vagyok itt, a cardio gépeket nem tudom, hogyan programozzam. A lány nagyon készséges, odaszól a maximás csajnak, hogy legyen kedves megmutatni nekem a gépeket. Mire az nagy pofavágások közepette közli, hogy ő nem edző, nem tud segíteni. A készségesebb visszaszól, hogy "dehát te is szoktad használni", mire a csajszi már ingerültebben megismétli, hogy ő nem edző, nem tud nekem megmutatni semmit se. Majd visszahajtja fejét az újság fölé. Máskor ilyenkor már vicsorítanék, de most még egy elnézést is elrebegek, bocs, hogy élek, bocs, hogy vasárnap jöttem. Azonnal meg is bánom. Mert azért ahol 18 ezer forint egy kombinált bérlet, ott ne én kérjek elnézést. Ott "nyalják ki" a fenekemet, nem? Végül nem adom fel. Átöltözöm (persze elsőre nem tudom, merre van az erre alkalmas helyiség, ezért a maximásnak újabb pofavágások közepette le kell szállnia a bárszékről, és körbevezetni), s elszambázok a terem végébe. Mindent megpróbálok, a tök profi gépek tele vannak gombokkal, legalább 8 nyelven kommunikál a display, de ha megfeszülök sem tudom kicsikarni a lépcsőzőből vagy a bringából, hogy a nekem megfelelő szinten elinduljon a program. Ekkor visszamegyek a pulthoz, nyüszítve, könyörgő tekintettel kérem a lányokat, hogy próbáljuk már megoldani a helyzetet, mire előkerítenek egy negyedik ott dolgozót. Már messziről vágom, hogy ezzel a csajjal volt a múlt héten problémám, a bérletvásárláskor, akkor sem szóltam semmit, de azt hiszem, az arcom beszédes volt. Na, szóval ez a lány elrobog a bringák irányába, s katonásan adja az utasítást, hogy üljek fel. Majd villámgyorsan pötyög 435-öt a gombokon, közli, hogy majd a többi gépen is ugyanígy ugyanezt, s rám sem nézve eltűnik a távolba. A 20 perc elindul, tekerek, izzadok. Átmegyek a lépcsőzőhöz, igyekszem visszaemlékezni, vagy legalábbis rájönni, melyik gomb mire jó. A masina very menő, kapásból tudja, mennyi a súlyom, s a magasságomat is egész közelire tippeli. Mindegyiken van italtartó és egy másik bödön a kütyüknek, mobiltelefonnak, szekrénykulcsnak, pzs-nek. Beállítom a nyelvet, a koromat s az edzésfajtát, de tovább nem jutok, az istennek sem akar elindulni. Végül valami nehezebb szinten sikerül működésbe hoznom, kezdőnek baromi kemény taposnia, átállítás nem megy. 10 perc után úgy ájulok le a szerkezetről, hogyha rögzítené egy kamera, simán be lehetne vágni Mr. Bean valamelyik műsorába. Kicsit nyújtok, majd úgy döntök, nem szenvedek tovább, nem csinálok hülyét magamból. Összesen talán ha 40 percet töltöttem az épületben. Szépazélet.