A blog mindig olyan, amilyen én épp vagyok, kiegészítve vagy éppen szűkítve azzal, hogy mit szánok a nyilvánosság elé. Sokáig nyitott könyv volt az életem, nem láttam okát, hogy ne legyen az. Most úgy döntöttem, egy időre magamban tartom, mit érzek, mit gondolok, kit szeretek, kitől nedvesedik a bugyim. Amint összeáll egy olyan kép, amiben már biztos (sic!) leszek, nagy valószínűséggel ez az ajtó is megnyílik újra.