Panaszkodhatnék, hogy fujj tél, meg fujj egyedüllét, és fujj tartozás, fujj időhiány. Igaz is lenne, de én most örülök. Mert életemben először mondhatom el őszintén, mindenféle túlzás és sminkelés nélkül: vannak barátaim. Nem egy, nem kettő. S a barátságban az a legjobb, ha háromszög. :) Sandy ugyebár össze szeretett volna hozni az egyik kollegánkkal, aki neki régóta jó barátja. Annyira jól sült el a dolog, hogy kapcsolat nem, mély barátság annál inkább lett belőle. Olyan, amelyben bármit kimondhatsz, nem gond, nincs megfelelni vágyás, mert tudod, hogy megfelelsz. A helyzet most kicsit mégis mókás. Nem tudom, miért, de kialakult egy olyan szabály, hogy a Sandy, srác + én hármasból, aki épp nincs ott, azt nem beszéljük ki, nem meséljük el, miről csevegtünk vele legutóbb. Szóval egy olyan hármas, ami kettesekből áll. A szépsége pedig az, amikor valaki véletlenül elkottyantja, hogy megtudott valamit a másiktól a harmadikról. Rákérdezne, de még inkább kivárná, hogy magától mondja el. Na, és akkor kezdődik a körbe-játék, s végül nevetésben törünk ki.
A sráccal múlt héten beszélgettünk egy sokórásat, Sandyvel a tegnapi éjszakába nyúlóan nyúltunk el a kanapén. Nem szoktam felhozni a barátaimat a lakásba. De miért nem, amikor olyan jó?
Aztán ott van még Réka, LT... Rien már nem annyira, s persze Dris. Piciny tabló, s érzelmek. Zajlik az élet.
A sráccal múlt héten beszélgettünk egy sokórásat, Sandyvel a tegnapi éjszakába nyúlóan nyúltunk el a kanapén. Nem szoktam felhozni a barátaimat a lakásba. De miért nem, amikor olyan jó?
Aztán ott van még Réka, LT... Rien már nem annyira, s persze Dris. Piciny tabló, s érzelmek. Zajlik az élet.
