Na, szépen vagyunk... 0 óra 0 perckor írtam be, hogy blogszületésnap, aztán még mindig (17:10) semmi, sehol egy köszöntő hozzászólás vagy e-mail. Ennek tükrében mondhatnám, hogy akkor itt a vége, vagy hogy az előző post úgy módosul: hál' istennek nem kreatívkodtam, úgyis kár bele az energia. De nem, mert ez a blog csak látszólag van az olvasókért, vagy talán még úgy sem.
Tudom, hogy mostantól dőlni fog a sok "blog füle érjen bokáig", de már kéééssőőőő. :) De tudjátok mit? Megbocsátok. Áldott jó szívem visz egyszer a sírba (- mondta mindig a tesi tanárom. Aztán lenyomatott velünk 30 fekvőtámaszt). Megbocsátok, tudom én, mi a helyzet. Karácsonyi ajándék után rohangálás, meg ugye az idő is szép, ki kell menni a szabadba. Aztán este Napló, vacsora Apunak... Jól van.