Vannak mostanában minimális próbálkozásaim az ún. nőies külsőre. Néha fuldoklom tőle, máskor lubickolok benne. Így került a ruhatáramba néhány olyan darab, amiket korábban biztos nem vettem volna meg. A (szerintem) ízlésesség határain belül kísérletezgetve előszedtem a szekrény mélyéről egy bokacsizmát, valamint vettem még másfél hónappal ezelőtt egy hosszú szárút is. Beszereztem egy pár olyan fehérneműt, amiket korábban biztos nem vettem volna meg/fel.
A minap karácsonyi ajándékok után futkároztam, családunk fiatal csajszi tagjainak igyekeztem valami bizsut választani. Ha már ott voltam (meg Dris is), gondoltam, a számomra is tűrhetőbb darabokat felpróbálom. Kettőig jutottam. Dris arca torzulni látszott. Az enyém is, egyébként. Annyira nem illenek ezek a cuccok hozzám, szerintem… Illetve senkihez sem, de erről ne nyissunk vitát. Dris meg elmondta azt a mondatot, amit épp ott, épp akkor mondania kellett: „Ez olyan, mint az autó tuningja. Szép az a spoiler, de nélküle még szebb.”
Ennek ellenére vettem, 1 (azaz egy darab) nyakbabigyót, mert az megtetszett, s sok ruhámhoz illik. Alkalomadtán jól jön, ha legalább egyetlen ilyen lapul a szekrényben. Ma étterembe megyünk a kolleganőimmel, úgyhogy fel is avattam, azaz felaggattam. Nekem furcsa, nekik tetszik. Ennyi, s nem több.