Elképesztő, hogy olyan napok is vannak az életben, amikor ha valaki azt mondja, mondjak valami jót, akkor nem kell a fejemet vakarni, homlokomat ráncolni, és véresre erőltetni az agyamat. "Szeretem a munkámat, szeretem a munkahelyemet." - szaladt ki a számon. Tisztában vagyok vele, hogy…

Nincs ebben semmi szórakoztató, most tényleg naplóbejegyzés születik, csak és kizárólag a későbbi visszakereshetőség kedvéért. Mert ma, mikor Dris majdnem kiköpte a tüdejét, annyira köhögött, eszembe jutott, hogy én viszont nem. Kb. 6 év telt el úgy, hogy novembertől…