Nincs ebben semmi szórakoztató, most tényleg naplóbejegyzés születik, csak és kizárólag a későbbi visszakereshetőség kedvéért. Mert ma, mikor Dris majdnem kiköpte a tüdejét, annyira köhögött, eszembe jutott, hogy én viszont nem. Kb. 6 év telt el úgy, hogy novembertől februárig folyamatosan a fulladás szélén álltam, szinte megállás nélkül köhögtem. Jártam orvosról orvosra, de nem találtak semmi szervi rendellenességet. A háziorvos azért mindig felírt némi antibiotikumot, ami persze nem használt, de végig kellett szedni. Aztán a köhögés február végén egyszer csak elmúlt, magától. Tavaly már arra gyanakodtunk (én+Dris+az orvostársadalom egy jelentős része), hogy pszichés eredetű lehet a probléma, ám mivel február végén megint megszűnt, nem derült fény az okára. Ma, mikor Dris köhögőrohamot kapott, akkor jöttem rá, hogy a november-február időszaknak jócskán túl járunk a felén, és a menetrendszerű köhögésem sehol. Hháh.