Ritkán kelti fel egy téma iránt épp az angol tankönyv a figyelmemet annyira, hogy máshol is utána nézzek. A Roman Abramovichról és egy Chukotka nevű helyről szóló olvasmány azonban ezt váltotta ki belőlem. Mint kiderült, Abramovichról csak én nem hallottam eddig, viszont ahogy legugliztam, s kijött egy rakás Chelsea Football Club-os cikk, aztán hozzá írtam a Chukotka szót, s már rögtön csak külföldi oldalakat talált, arra következtettem, Magyarországon nem csak nekem lehet érdekes és új a következő történet:
Abramovich a világ egyik leggazdagabb embere. A Chelsea Futball csapat tulajdonosa, innen derenghetett a neve azon barátaimnak, akik rögtön rávágták: valami focista. Létezik egy Chukotka nevű hely, Oroszország észak-keleti csücskében (a Világatlaszban Csucskföld néven találtam meg), ahol - az angol könyv cikkének fogalmazása szerint - "a tegnap összeütközik a mával." Ez a duma tetszik. :) Chukotkán a megszokott hőmérséklet -40 °C körül van, de előfordult már -100 °C is. A cikk szerint ez a negatív világrekord. Nehezen tudom elképzelni, hogyan élhetnek ott emberek.
A Londonban lakó, de orosz Abramovich egy szép napon felkarolta a helyet. (2000-ben Chukotka kormányzójának választották.) Szupermarketeket, mozit, bárt, iskolát építtetett, modernizálta a repülőteret, a kórházi ellátást, és lehetővé tette a helyiek számára, hogy a korábbi rozmár- és rénszarvashús mellett a világ más ízeit is fogyaszthassák. A chukotkai vásárlók ma már a skót wiskey-től a görök ételeken át a francia konyha vívmányaiig mindent megkaphatnak. Legalább annyi szórakozásuk legyen szerencsétlen oda születőknek. Abramovich létrehozta a helyi tévé- és rádiócsatornát, valamint a gyerekek nyaraltatását is bevonta a projektbe. A terület olajban és gázban gazdag, ezzel üzletelnek, s biztos szépen tejel ez Abramovichnak is, mégis az jön le nekem ebből a történetből, hogy wow... Az ilyen történeketek nagyon szeretem. Bírom, amikor a dúsgazdag emberek, akik egyébként már simán hanyadt dőlhetnének, mint annyi "sorstársuk", ilyen dolgokba is belefektetnek, s nem pusztán businesst remélve, hanem tényleg érdekli őket a világ e távoli pontjának sorsa. Nincs is nagyobb élvezet, hobbi, sport, mint amikor az ember igazán hasznos dolgokra, más emberek boldogulására költi pénzét.
A történet végén van egy mondat, amin elmosolyodtam. A helyiek két időszámítás szerint gondolkodnak. Van a BA és az AA időszak, amelyek az "Abramovich előtt" és "Abramovich után"-ra utalnak. Akárcsak "Krisztus előtt". :)
A helyiek nagy része biztos aggódik, milyen jövő vár Chukotkára, ha Abranovich (aki még csak 40, és olyan a frizurája, mint a mi Gyurcsányunknak) nem lesz többé, de én, a marha nagy olajszakértő, innen, a 23 fokos szobából úgy vélem, ha megtanulják, miként bánjanak a hely természeti adottságaival és Abramovich egy alapítvány létrehozásával presztizzsé teszi a világ tehetősebbjei körében az ilyen nehéz helyzetben levő helyek segítését, akkor később is fenn tudják tartani a korábbinál szebb, boldogabb világukat. Na, ezt meg is oldottam. :)
Chukotka weboldala nagyon szép, érdemes megnézni, egy kellemes, kedves hely benyomását kelti.
