Egy gyerekkori barátnőm nagyon rossz anyagi körülmények közt élő családba született, s a szülei sem sokat törődtek vele. Hozzáteszem, nem ő a legokosabb, s a legszebb lány sem a földön... (Valószínűleg hevesen bólogatna, ha olvasná ezt a jellemzést, nem bántódna meg.) Ugyanakkor én még olyan embert nem láttam, aki annyira talpraesett, önbizalommal telt lett volna, mint ő. Már tinédzserként is mert nagyokat álmodni, s mindenféle iskolai végzettség vagy tőke nélkül belevágni a legvakmerőbb dolgokba. Egy ideig azt hittem, én is olyan vagyok, aztán - bevallom - nem tudtam tartani vele a lépést. Több ismert embert fel tudnék sorolni, aki mai népszerűsége egy jelentős részét neki köszönheti.
Ez volt a bevezető, most jön a lényeg. Ez a barátnőm huszas évei elején összecsomagolt, vett egy Torontoba szóló repülőjegyet, és elindult szerencsét próbálni. Volt a bejárónőtől a fodrászig minden, amiért fizettek. Nem derogált neki idős nénik körmét vágni sem, de persze élvezte, amikor egy nagy amerikai filmben kapott szervezői feladatokat, s találkozhatott JLo-val vagy Lindsay Lohan-nel. (Utóbbit nem annyira.) Még ez sem a lényeg, de közelítek. Ez a barátnőm csakhamar rájött, Kanadában gyerekkori álmát is meg tudja valósítani, vagyis olyan munkát is végezhet, ami tényleg jobbá teszi a világot, mert ott az ilyesmiből meg is lehet élni. Elvégzett egy neves lelkisegély-gyorstalpalót, s teljes gőzzel belevetette magát mások segítésébe. Aztán egyszer csak felismerte, létezik egy nagy probléma az országukban, talán az egész világon is, amivel nem nagyon foglalkoznak a civil szervezetek. Létrehozott hát egy alapítványt, s elkezdte kidolgozni a kampánya részleteit. A projekt, mert ő csak így hívja, eleinte a saját kis megtakarításainak bevonását igényelte, s nem lehetett tudni, egyáltalán beindul-e annyira, hogy megtérüljön neki, de akkor már szíve-lelke benne volt.
Ja, hogy miről is van szó? A kanadai utcákon hirtelen megszaporodott a gyerekek által elkövetett bűncselekmények, főleg a fegyveres erőszakos cselekedetek száma. Egyre több ártatlan halálos áldozata van az utcai lövöldözéseknek. A szociológusok, pszichológusok és a civil szervezetek szerint ezt elsősorban a rossz körülmények közt felnövekedő, kevés figyelmet kapó gyerekek elkallódása, azon belül a kulturális programok és a gyerekek energiáinak értelmes lekötése hiánya okozza. Vagyis a társadalom a felelős, hogy ezt a problémát mielőbb orvosolja. A barátnőm kitalálta ehhez a "projektet", s annak figyelemfelkeltő kampányát, plakátokkal, weboldalakkal, tévéműsorokkal, és egy rap-számmal, amelyhez klipet forgatnak. (A projekt nem csak ebből áll, de első lépés a társadalom figyelmének felébresztése.) Elküldte a forgatókönyvet a Helyszínelők egyik szereplőjének, Gary Dourdan-nek, aki állítólag világhírű és nagyon népszerű, megmondom őszintén, én sosem hallottam róla, nem vagyok otthon a sorozatok világában. Azt is bevallom, a dal sem tetszik. De Gary Dourdan azonnal igent mondott a videoban való szereplésre, s a projekt most ott tart, hogy valószínűleg világszerte játszani fogják a zenetévék a figyelemfelkeltő klipet, ami a lány elmondása szerint a Runaway Trainhez hasonlóan fogja sokkolni a nézőket. Nagyon örülök, s igazán büszke vagyok a csajszira, hogy így keresztül tudja vinni mindenen az elképzeléseit. Rácáfolva arra, hogy a diplomák száma viszi előre a világot, hiszen a lánynak érettségije sincs. De a mondanivalóm nem ez, a félreértések elkerülése végett!
Ez volt a bevezető, most jön a lényeg. Ez a barátnőm huszas évei elején összecsomagolt, vett egy Torontoba szóló repülőjegyet, és elindult szerencsét próbálni. Volt a bejárónőtől a fodrászig minden, amiért fizettek. Nem derogált neki idős nénik körmét vágni sem, de persze élvezte, amikor egy nagy amerikai filmben kapott szervezői feladatokat, s találkozhatott JLo-val vagy Lindsay Lohan-nel. (Utóbbit nem annyira.) Még ez sem a lényeg, de közelítek. Ez a barátnőm csakhamar rájött, Kanadában gyerekkori álmát is meg tudja valósítani, vagyis olyan munkát is végezhet, ami tényleg jobbá teszi a világot, mert ott az ilyesmiből meg is lehet élni. Elvégzett egy neves lelkisegély-gyorstalpalót, s teljes gőzzel belevetette magát mások segítésébe. Aztán egyszer csak felismerte, létezik egy nagy probléma az országukban, talán az egész világon is, amivel nem nagyon foglalkoznak a civil szervezetek. Létrehozott hát egy alapítványt, s elkezdte kidolgozni a kampánya részleteit. A projekt, mert ő csak így hívja, eleinte a saját kis megtakarításainak bevonását igényelte, s nem lehetett tudni, egyáltalán beindul-e annyira, hogy megtérüljön neki, de akkor már szíve-lelke benne volt.
Ja, hogy miről is van szó? A kanadai utcákon hirtelen megszaporodott a gyerekek által elkövetett bűncselekmények, főleg a fegyveres erőszakos cselekedetek száma. Egyre több ártatlan halálos áldozata van az utcai lövöldözéseknek. A szociológusok, pszichológusok és a civil szervezetek szerint ezt elsősorban a rossz körülmények közt felnövekedő, kevés figyelmet kapó gyerekek elkallódása, azon belül a kulturális programok és a gyerekek energiáinak értelmes lekötése hiánya okozza. Vagyis a társadalom a felelős, hogy ezt a problémát mielőbb orvosolja. A barátnőm kitalálta ehhez a "projektet", s annak figyelemfelkeltő kampányát, plakátokkal, weboldalakkal, tévéműsorokkal, és egy rap-számmal, amelyhez klipet forgatnak. (A projekt nem csak ebből áll, de első lépés a társadalom figyelmének felébresztése.) Elküldte a forgatókönyvet a Helyszínelők egyik szereplőjének, Gary Dourdan-nek, aki állítólag világhírű és nagyon népszerű, megmondom őszintén, én sosem hallottam róla, nem vagyok otthon a sorozatok világában. Azt is bevallom, a dal sem tetszik. De Gary Dourdan azonnal igent mondott a videoban való szereplésre, s a projekt most ott tart, hogy valószínűleg világszerte játszani fogják a zenetévék a figyelemfelkeltő klipet, ami a lány elmondása szerint a Runaway Trainhez hasonlóan fogja sokkolni a nézőket. Nagyon örülök, s igazán büszke vagyok a csajszira, hogy így keresztül tudja vinni mindenen az elképzeléseit. Rácáfolva arra, hogy a diplomák száma viszi előre a világot, hiszen a lánynak érettségije sincs. De a mondanivalóm nem ez, a félreértések elkerülése végett!
