Találkoztam egy sráccal tegnap, mert egymásba futottunk a neten, és nagyon érdekes figurának tűnt, szerettem volna közelebbről is szemügyre venni. Eszméletlen, milyen arcok léteznek a világban... Legszívesebben belinkelném a fotóját, mert már az is sokat kifejez, de nem tehetem meg vele. Egy igazi életművészről van szó, aki sosem dolgozott állásban, de beutazta a világot, simán elment Új-Zélandra azért, mert ott jobb a szél a kite-ozáshoz... s a világjárta emberek mindig érdekesek. Nyugodtabbak, más az életfilozófiájuk, a mentalitásuk. Három órán át hallgattam a sztorijait, néha már olyan filozófikus mélységekbe jutott, hogy bántam, nincs nálam notesz és toll. Jó lett volna jegyzetelni. Akár a dumáit is. Kifeküdtem néha. A csajokat több csoportba osztja, van ám ehhez is elmélete. Sajnos csak 3-ra emlékszem, mondom, kellett volna egy cetli, amire írom... Asszongya, van a 28-30 közötti korai klímaxos, aki igyekszik rendszeresen merevrészegre inni magát, de előtte még tör-zúz, botrányt okoz, nyilvánosan vetkőzik, miegymás, s szentül meg van róla győződve, hogy az ilyen viselkedéssel mutatja, még mindig tinédzser. Ami nagyon megragadt bennem, az a "kis kutyás, nagy rezsis" típus, basszus, úgy nevettem... asszongya a srác, ne értsem félre, az ilyen nő nem költ sokat... sőt, egyáltalán nem költ. :)
A sokadik kategóriánál kezdtem kínosan érezni magam, mindenhonnan kilógok. De aztán, alig pár órányi ismeretség után a szemembe nézett, s egyenesen nekem címezte: létezik az a kategória, akinek Superman azért nem jó, mert hogy lehet olyan kificamodott ízlése egy pasinak, hogy kék ruhához piros köpenyt visel, s ráadásul sárgával írja a mellére: S. :) Na igen, értem én, ez talán én vagyok. Superman-nel legalábbis tényleg bajom van. :)
No de mielőtt vad pasizásokra gondolna bárki is, ez tényleg csak két felnőtt ember beszélgetése volt. Nem lehetett elmenni mellette az életben, na.